A Z generáció munkavállalói attitűdje sokszor vált ki értetlenséget és kritikát a cégek, különösen az X és Y generációs szakemberek és vezetők körében. Gyakran halljuk: a mai fiatalok nem elég kitartóak, nem lojálisak a munkahelyhez, gyorsan váltanak, és az egyéni szempontjaikat mindenek fölé helyezik.
De ha mélyebben megnézzük, vajon nem pont az előző generációk nevelték ilyenné őket? Nem a társadalmi változások hatása az, hogy ma egészen más munkavállalói elvárásokkal lépnek a munkaerőpiacra?
A Z generáció neveltetése: öntudatosság, önérvényesítés, egyénközpontúság
Az X és Y szülői nemzedéke azt az értékrendet plántálta a mostani fiatalokba, hogy „bármit elérhetsz, ha igazán akarod,”, „állj ki magadért, értékes vagy”, „ne hagyd, hogy kihasználjanak” – aztán munkaadóként csodálkozik, amikor ezzel találkozik.
Ezek az üzenetek mélyen beépültek a Z generációs fiatalok értékrendjébe. Ők azok, akik már nem kötnek kompromisszumot rossz munkahelyi körülmények között, nem vállalják automatikusan a túlterhelést, és az önmegvalósítást, az egyensúlyt a munka és a magánélet között sokkal fontosabbnak tartják, mint a puszta státuszépítést vagy hosszú évekig tartó, minden áron való munkahelyi hűséget.
A társadalmi közérzet változása is formálta a hozzáállásukat
A Z generáció felnövekedése egybeesett:
- a technológiai robbanással (online világ, információbőség),
- a gazdasági válságokkal (2008 után több hullámban),
- a klímaválság miatti bizonytalanságérzettel,
- és a társadalmi egyenlőtlenségek láthatóvá válásával.
Mindezek hatására a Z generáció úgy látja: a világban nincs garantált biztonság, ezért ösztönösen saját érdekeik védelmére, rugalmasságra és gyors alkalmazkodásra rendezkedtek be. A stabil, 20-30 éves karriermodellek helyett inkább a rövid távú előnyök, a személyes fejlődési lehetőségek és az azonnali értelmes visszajelzések számítanak nekik.
Miért nem „hibáztatható” a Z generáció a hozzáállásáért?
Nem ők „találták ki”, hogy ilyenek legyenek – az ő munkavállalói attitűdjük logikus következménye annak, amit a szüleik, a társadalom és a gazdasági környezet közvetített feléjük:
- Az öntudatosságot tanítottuk nekik – most pedig csodálkozunk, hogy nem akarnak szó nélkül alkalmazkodni.
- A rugalmas gondolkodásra biztattuk őket – most pedig értetlenkedünk, hogy bátran váltanak munkahelyet.
- Az önmegvalósítás fontosságára hívtuk fel a figyelmüket – most pedig neheztelünk, hogy nem hajlandók a klasszikus karrierutakat járni.
A Z generáció a változó világhoz alkalmazkodva máshogy látja a munka szerepét az életében: nem központi értékmérő, hanem pénzkereseti forma, vagy az önmegvalósítás eszközeinek egyike.
HR tanulság: alkalmazkodni kell, nem ítélkezni
A cégek és HR szakemberek számára a legfontosabb felismerés: nem a Z generációt kell megváltoztatni, hanem a munkahelyi környezetet kell úgy alakítani, hogy az számukra is vonzó legyen.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Őszinte, kétirányú kommunikációt
- Értelmes feladatokat és fejlődési lehetőségeket
- Munka-magánélet egyensúly tiszteletben tartását
- Gyors visszajelzést és rugalmas munkarendet
Azok a cégek, amelyek felismerik, hogy a Z generációs attitűdre nem érdemes problémaként tekinteni, sokkal inkább egy új működési modell lehetőségét érdemes felfedezni benne, hosszú távon előnyt szereznek a munkaerőpiacon.
A nyitottság, a rugalmasság, a személyes fejlődés iránti igény olyan tulajdonságok, amelyek munkaadóként talán most kihívás elé állítanak, de fontos belátni: ez a világ természetes reakciója az elmúlt évtizedek társadalmi, technológiai és gazdasági változásaira. A Z generációs munkavállalók nem ellenünk cselekszenek, hanem a változó világ logikája szerint működnek.
A HR feladata ma már nem az, hogy visszaterelje őket a régi keretek közé, hanem az, hogy olyan munkahelyeket teremtsen, amelyekben a fiatal generációk is értéket találnak – és így hosszú távon is elköteleződhetnek.
