A nyári diákmunkával kapcsolatban gyakori félreértés, hogy „júniustól minden diák ráér”. A valóság ennél jóval összetettebb. A vizsgaidőszak és a nyári tervek jelentősen befolyásolják, hogy mikor és milyen formában érhető el a diákmunkaerő. Mikor érnek rá a diákok valójában, és mit ért félre sok cég a rendelkezésre állás kapcsán?
A HR számára mindez azt jelenti, hogy a nyári tervezés nem kezdődhet júniusban. A siker kulcsa az, hogy megértsük a diákok valós időbeosztását, és ehhez igazítsuk a működést.
Mikor érnek rá valójában a diákok?
Az egyetemisták többségénél a vizsgaidőszak május végétől akár június végéig is elhúzódhat. Ez azt jelenti, hogy június első felében sokan még egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan tudnak dolgozni. Ráadásul a vizsgák időpontja egyéni: az egyes képzéseken lehetnek jelentős eltérések.
A tényleges, teljes kapacitás sok esetben csak júliusban kezdődik, és augusztus végéig tart. Ezt azonban sok cég alábecsüli, és már júniusra próbál teljes létszámot szervezni, ami gyakran kapkodáshoz vezet, vagy épp egy olyan következtetés levonásához, hogy a diákmunkára mégsem lehet megbízhatóan támaszkodni.
Mi az, amit sok cég félreért a rendelkezésre állás kapcsán?
„Ha nyár van, akkor vagy ráér, vagy lusta”
Gyakori általánosítás, ami hibás attitűdhöz vezet. A diákok nem „üres naptárral” várják a nyarat, hanem hónapokkal korábban elterveznek mindent: utazás, fesztiválok, családi programok, nyelvtanfolyamok. Sokan azért vállalnak nyári munkát, hogy abból tudják fedezni a saját nyári szórakozásukat – nem megélhetési forrásra van szükségük. Ha egy cég ezt nem veszi figyelembe, akkor olyat kér számon a fiatalokon, ami eleve hibás feltételezésből indul.
„Majd rugalmasak lesznek”
Sok HR-es abban bízik, hogy a diákok majd alkalmazkodnak a cég igényeihez. A valóságban a rugalmasság kölcsönös kell legyen: ha a munkáltató nem kínál tervezhető és alakítható kereteket, a diák nem fog stabilan elköteleződni. A kiszámíthatatlanság növeli a lemorzsolódás esélyét, különösen akkor, ha a fiataloknak több lehetőségük is van.
„Elég később pontosítani”
A késői egyeztetés gyakran oda vezet, hogy a diák már másik munkát vállal, mire a cég konkretizálja az igényeket. A gyorsan reagáló munkáltatók versenyelőnyben vannak. A nyári diákmunkánál mindkét oldal sürgetve van: a fiatalok tudják, hogy a legjobb munkák hamar elkelnek, de a cégeknek is tudniuk kell, hogy a leginkább agilis fiatalok már hamar lekötik a nyári terveikhez illeszkedő munkát.
Hogyan tervezzen a HR reálisan?
A nyári diákmunkát érdemes időszakokra bontva kezelni, nem egy homogén „nyári időszakként”.
- Május–június: korlátozott elérhetőség, vizsgaidőszak
- Július–augusztus: teljes kapacitás, stabil munkavégzés
- Augusztus vége: csökkenő elérhetőség (költözés, egyetemkezdés)
Ez a bontás segít abban, hogy valós rendelkezésre állásra építsük a létszámtervezést.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A sikeres nyári tervezéshez nem elég a létszám meghatározása, az időzítésben és működésben is alkalmazkodni kell. Érdemes előre lekötni a legfontosabb időablakokat, több rövidebb időszakban gondolkodni egy hosszú helyett, és a diákmunkavégzés sajátosságaihoz tervezni a foglalkoztatást. Ezek a lépések jelentősen csökkentik a bizonytalanságot.
MultiJob tapasztalat: a félreértések jelentik a legnagyobb kockázatot
A MultiJob-nál azt látjuk, hogy a nyári diákmunkával kapcsolatos problémák jelentős része nem a diákokon múlik, hanem a hibás feltételezéseken. Ha a cég nem érti, mikor és hogyan érhetők el a fiatalok, a legjobb toborzási kampány sem hoz stabil eredményt. A jól működő cégek időben elkezdenek gondolkodni és egyeztetni. Ez a különbség a kapkodás és a stabil működés között.
Összefoglalás
A diákok nyári rendelkezésre állása nem magától értetődő. A vizsgaidőszak, a vakációs tervek mind befolyásolják, hogy mikor és mennyit tudnak dolgozni. A sikeres HR-tervezés kulcsa az, hogy ne feltételezésekre, hanem valós működésre építsünk.
