A munkavállalói jóllét, vagyis wellbeig most divatos fogalom. Érzik a vállalatvezetők, hogy fel kell vállalniuk, fontossá kell tenniük. Már csak azt kellene elkerülni, hogy ebből is egy olyan látszat-gyakorlat váljon, mint amit a csapatépítő tréningek jelentenek.
Amikor a csapatépítők lendültek be a céges kultúrába, számos vállalat szervezte szabadulószobától a „verjünk szét valamit közösen” tematikáig a programokat, amelyek elvileg összekovácsolták a munkavállalókat. Aztán gyakran ezeket pusztán kötelező rosszként élték meg a résztvevő alkalmazottak.
A már meglévő munkahelyi barátságok definiálták, hogy ki „kivel van”, miközben a csapat nem tanult meg jobban együtt dolgozni. Nem váltak személyesebbé az amúgy nem személyes kapcsolatok, ugyanakkor kellemetlenséget okozott, ha a családtól vonta el a munkavállalót a program.
A cégvezetők mégis elégedetten dőltek hátra: építik a csapatot, beruháztak, biztosítják az alkalmazottak számára, amire az aktuális koncepció szerint azoknak szüksége van. Bele lehetett írni az álláshirdetésekbe, és modern, fiatalos vállalatként definiálhatták magukat. Aztán még vettek egy csocsóasztalt is.
Most egy kicsit azt érzem, hogy ebbe az irányba indulunk el a munkavállalói jóllét fogalmával is. A járvány okán bevezetett home office helyezett nagy hangsúlyt a témára. Amikor mindenki otthonról végezte a munkáját, kiderült, hogy ennek mennyi előnye van, mennyivel kiegyensúlyozottabb is lehet a munka-magánélet egyensúly.
Célként tűztük ki tehát ennek hosszútávú megvalósítását, amihez most keressük az eszközöket. A napokban osztottam meg egy cikket a hazai helyzetről végzett friss kutatásról, aminek konklúziója, hogy a cégek fontosnak tartják, csak nincs rá pénzük, és nincsenek praktikus ismereteik, hogyan kellene megvalósítani.
Így most olyan megoldások születnek, hogy biztosítunk heti két nap home office-t, máris micsoda wellbeinget teremtünk a munkavállalónak. Hogy a maradék három irodai napját annyira teletesszük meetingekkel, hogy semmi érdemi munkát nem tud végezni? Hogy közben úgy presszionáljuk, hogy igazából otthon sem mer felállni a laptopja mellől munkaidőben – tehát nem a valódi szabadságot adtuk meg neki? Azzal már nem foglalkozunk.
Nehéz kérdés, mert egy cégvezetőnek nem kell értenie ahhoz, hogyan is kell a munkavállalói jóllétet megvalósítani. Nincs is erre egy általános recept: a cég és a munkavégzés jellegétől, a tevékenységtől is függ, hogy egy-egy vállalkozásban és pozícióban mit is jelent a jóllét megteremtése. Az igény azonban nem véletlenül fogalmazódott meg. Folyamatosan változik a munkához való hozzáállás, és ahhoz, hogy eredményesen tudjunk működni, ehhez érdemes alkalmazkodni.
Fontos lenne belátni, hogy a wellbeing fókuszba helyezése sokkal többet jelent egy vállalati PR üzenetnél. Valódi teljesítmény-növekedést érhetünk el, ha olyan körülményeket teremtünk, amiben kiegyensúlyozott, motivált, elkötelezett, nem kizsigerelt munkavállalók dolgoznak. Nem csak trendek ezek, a társadalmi változásokra adott válasz áll mögöttük. Érdemes megfontolni, mit hozhatunk ki belőle.