Munka-magánélet egyensúly: cél vagy folyamat?

munka magánélet egyensúly

A múltkori bejegyzésre, amiben arról volt szó, hogy a ma embere mennyire kialvatlan, és ennek részben a rengeteg munka az oka, nagyon sokan reagáltatok. Ennek kapcsán gondolkodtam el a divatos “munka-magánélet egyensúly” kifejezésen, amit ha jól “beállítunk”, már-már teljesítményként könyveljük el, pedig sokkal inkább folyamatként kellene tekintenünk rá, nem elvégzett feladatként.

A munka és a magánélet egyensúlyának megtalálása századunk emberének jelentős kihívása. A technológia fejlődésével felgyorsult a világ, a munkát könnyedén haza tudjuk vinni és mindenki tudja, hogy este 10-kor is látjuk a munkahelyi e-mailünket, mert jelez a telefonunk. Ennek megfelelően meg is jelentek a hasznos receptek, a kiváló stratégiák, amelyek segítenek megtalálni ezt a bizonyos egyensúlyt, ami valójában ott kezdődik, hogy szabjunk egy határt a munka és a magánélet között, és a kettőt ne hagyjuk összemosódni.

A következő lépés az önvizsgálat: meg kell találnunk, mi az, ami stresszforrást jelent az életünkben, és ezzel kell foglalkozni. Meg kell nézni, miért okoz stresszt, és hogyan tudunk az adott helyzetben változtatni rajta, hogy kevesebb szorongást jelentsen. Egy egyszerű példán: ha úgy érezzük, muszáj többet dolgoznunk, mint a munkaidőnk, mert a feladat megkívánja, mert a főnökünk elvárja, akkor nézzük meg, min tudunk változtatni, hogy az elvárásoknak továbbra is megfeleljünk, de ne mindent magunk lássunk el. Be tudunk-e vonni például másokat is, vagy ha nem, milyen alternatíva áll előttünk. Mérlegelni kell, hogy valóban úgy érezzük, megéri a családtól, a szabadidőtől elvont időt ez a munka, vagy áll előttünk más lehetőség is.

A megfelelő munka-magánélet egyensúly tehát nem egy állapot, hanem önmagunk folyamatos figyelése, és reagálás az érzelmi állapotunkra. Előfordulhat, hogy van egy keményebb időszak az életünkben, de ez nem jelenti a “munka-magánélet egyensúly” felborulását, ha tudjuk, hogy egy konkrét célunk van vele. Ugyanakkor hiába fogjuk vissza tudatosan a munkával töltött időt, ha hazaérve nem vagyunk jelen, hanem továbbra is azon gondolkozunk, ami a munkában történt. Az egyensúly megtalálása tehát nem a munkával töltött időmennyiség pontos meghatározását jelenti. Annál sokkal összetettebb folyamat, és az életmódunk, a prioritásaink alakítását is magában foglalja.

Személyes oldalról tehát arról van szó, hogy folyamatosan vizsgálnunk kell, mire van szükségünk, mi túl sok, és min tudunk változtatni. Ez egy állandóan változó dinamika, amiben arra kell törekednünk, hogy mind a magánélet, mind a munka terén elégedettek legyünk.

Számos eszköze van annak, hogy egy munkavállaló számára az egyensúly érzése megteremtődjön. Az egyik kulcs a rugalmasság: ha a hagyományos 8-tól 4-ig tartó munka megszűnt – ami azt jelentette, hogy az alkalmazott 4-kor kilépett a munkahelyéről, és elérhetetlen volt, nem lehetett neki üzenetet küldeni, nem tudott otthonról ránézni egy munkahelyi fájlra -, akkor ez az elmosódás legyen biztosított a másik oldalról is, és a munkaadó teremtse meg annak lehetőségét, hogy bizonyos helyzetekben a munkavállaló a magánéletéhez igazítsa a munkavégzést.

Egy támogató munkahelyi háttér nagyon sokat segíthet a kiégés megelőzésében, egy kutatás szerint 40%-al csökkenti annak valószínűségét is, hogy valaki felmond a munkahelyén. A munka-magánélet egyensúly tehát nem csak az egyén felelőssége, hanem a munkahelyi környezeté is. Egy folyamatról van szó, nem egy célról, amit ha egyszer sikerült elérni, akkor az már rendben van – ezt kell szem előtt tartani.