A szorongás és a stressz a munkahelyhez kapcsolódóan olyan gyakran jelenik meg, hogy most már nem túlzás társadalmi problémaként tekinteni rá. A Z generáció is érintett, ráadásul egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a legnagyobb arányban. Egy friss globális felmérés szerint a megkérdezett fiatalok 91%-a vallotta stresszesnek magát, szemben az átlagos 84%-al.
A munkahelyi bizonytalanság, instabilitás és a túlzott terhelés a munkahelyen ahhoz vezet, hogy a munkavállalók jelentős része küzd szorongással, stresszel. Ezzel a kutatók már néhány éve foglalkoznak, azonban egyre világosabban látszik, hogy a 18-24 év közötti Z generáció érintett a legnagyobb arányban. Jelentős erőfeszítést kíván ezzel nap mint nap megküzdeni, ami odáig vezet, hogy 23%-uk már olyan állapotba jutott el, amivel egyedül nem bír megbirkózni.
Miért a Z generáció a legstresszesebb?
Természetesen ebben az aktuális gazdasági helyzet is szerepet játszik. A bizonytalanság abból a szempontból a fiatalokat sújtja a legerősebben, hogy jellemzően ők az elsők, akiktől megválnak egy leépítés idején. A Z generációs válaszadók jelezték a legnagyobb arányban (26% szemben az átlagos 20%-al), hogy nem fizetik meg őket annyira, amivel megfelelő életminőséget tudnának megteremteni. Ez abból is látszik, hogy ennek a korosztálynak van a legkisebb arányban bármilyen megtakarítása. Ami a saját lakást vagy házat jelenti, 59%-uknak nincs ilyen – a 29-34 éves korosztály esetében ez már csak 29%. A gazdasági szempont azonban nem az egyetlen ok.
A fiatalok jelentős arányban küzdenek a társas elvárásokkal, ami összefüggésben van azokkal a markáns változásokkal, amik alakítják az elvárásainkat, de még nem feltétlenül köszönnek vissza a mindennapi tapasztalatokban. A határok meghúzása és a munkahelyi barátságokra vonatkozó etikett jelentős átalakuláson megy át. Olyan közegbe csöppennek bele, ami még markánsan máshogy szocializálódott, mint ők, és folyamatos ütközésben áll a saját elvárásaik, a környezetüktől érkező tapasztalatok és a beilleszkedés iránti igényük.
Miközben a munka társas vonatkozásai szorongást és félelmet ébresztenek a fiatal Z generáció tagjaiban, mindez jelentős hatással van a munkahelyi teljesítőképességükre. Új érkezőként még folyamatosan bizonyítaniuk kell, amit nehezít számukra, hogy nem találják a helyüket. Így a velük szemben gyakran fennálló bizalmatlanságon túl még rosszabbá válik a helyzetük, mivel nem is tudnak megfelelően teljesíteni.
Ellenséges munkahelyi környezet
Ezek a benyomások jelentős számban vezetnek ahhoz, hogy ellenséges munkahelyi környezetről számolnak be, sokkal nagyobb arányban, mint más generációs csoportok. Teljesen elhatárolódni azonban nem tudnak, így ezek az élmények az önbizalom elvesztéséhez, ahhoz az érzéshez vezetnek, hogy ők nem eléggé felkészültek a feladatuk ellátására. Az ezzel való küzdelem további szorongás-faktor.
A kellemetlen tapasztalatok és a saját megfelelőségükön való őrlődés azt eredményezi, hogy a munkaidő végével sokkal nehezebben tudnak mentálisan lekapcsolódni a munkáról, ami így tovább nyomasztja őket a pihenőidőben is. A fáradtság és a terhelés ilyen jellegű fokozása a kiégés tüneteinek megjelenéséhez vezet.
A kiégéshez vezető spirál
Jól látható, hogy ez egy spirális folyamat, amiből nehéz kitörni. Talán a job hopper hozzáállás, az, hogy olyan gyorsan és gyakran távoznak egy munkahelyről a fiatalok, nem csak az önös érdekből, az egyre feljebb törésből fakad. Gyakran inkább egyfajta menekülés, amely során azért igyekeznek váltani, mert nem bírják a nyomást.
Hosszú távon azonban ez nem megoldás számukra sem, így az egyetlen, amihez „nyúlhatnak”, ha igyekeznek egyre jobban eltávolodni a munkától. Ha nem azonosulnak vele, nem tekintik a személyiségük részének, az az én védelme, amire szükség van a mentális egészség megőrzése érdekében. Ha azonban a munka csak egy szükséges rossz, amiben a minimumot igyekszem megtenni és próbálom elfelejteni abban a pillanatban, hogy kiléptem az ajtón, az sokkal visszafogottabb teljesítményhez vezet, ami természetesen a cégek számára nem ideális megoldás. Nem lehet azonban legyinteni a kérdésre, hiszen ez az a generáció, ami néhány éven belül az aktívan dolgozó munkaerő 25%-át teszi majd ki.
A munkaadókra jelentős felelősség hárul tehát, hogy igyekezzenek megoldást találni erre a problémára. Olyan kérdés ez, amivel akkor is kell foglalkozni, ha nem érkezik közvetlen kérés: a fiatal generáció tagjainak van a legkevesebb lehetőségük, hogy megfogalmazzák a problémáikat a feletteseik felé. Azok a cégek, amelyek előtérbe helyezik a kérdést és igyekeznek támogató közeget teremteni, gazdasági előnyre is szert tehetnek ezáltal.