A Z generációs fiatalok egyre nagyobb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon, gazdasági erejük is egyre jelentősebbé válik. Jellemző tapasztalat, hogy a munkahelyre belépve magabiztosak, nem fogadják meg a tapasztaltabb kollégák tanácsait, ők úgy is jobban tudják. Honnan ez a magabiztosság?
Korábbi cikkemben már írtam arról, hogy a Z generáció – az őt megelőző Y-osokkal ellentétben – nem egy olyan időszakban lép a munkaerőpiacra, amikor kiemelten meg kell becsülni a tényt, hogy valakinek van munkája (mivel a lehetőségek nagyon széles skálája áll előttük), ez pedig már eleve eredményez egy sokkal magabiztosabb kiállást. A főnökeiket nem tekintik máshogy, mint egy másik ember a munkahelyen. Olyan, aki magasabb pozícióban van, de ettől még nem áll felettük.
Ez a hozzáállás részben abból is fakad, hogy ők már egy elképesztően széles információ-hozzáféréssel nőttek fel: olyan rálátásuk van a gazdasági, iparági helyzetre, amilyenre az Y generációnak hasonló életkorban lehetősége sem volt. Rendelkeznek, vagy legalábbis azt gondolják, hogy rendelkeznek egy olyan tudással, ami alapján úgy gondolják, releváns szakmai döntéseket hozhatnak.
Másrészt pedig nagyon jelentősen változott a társadalmi szerepek működési logikája is. A politikai korrektség, a női szerepek, az elfogadás általános társadalmi tematizálódásai a fiatalok világlátását már egészében befolyásolják, és jelentős hatással vannak a saját szerepük, jogaik megfogalmazására. Anélkül, hogy bármelyik kérdéssel kapcsolatban elemzésbe bocsátkoznék, az általános tendenciát kell ebben látni: a Z generációs fiatalok úgy nőnek fel, hogy az elfogadást, a saját egyenlőségüket természetesebbnek veszik, a tekintélyelvű hatalom fogalmát pedig önmagában kérdőjelezik meg.
Mindezzel együtt a Z generációs fiatalok tisztában vannak vele, hogy hiányzik mögülük valami, ez pedig a tapasztalat. Még ha nem is szeretik bevallani, még ha nagyon magabiztosan is alkotnak véleményt, tudják azt, hogy szükségük van az iránymutatásra, a vezetésre, és éppen ezért igénylik a személyes interakciót a feletteseiktől. Nem véletlenül olyan fontos nekik a folyamatos visszacsatolás: amellett, hogy alkotnak véleményt, vannak határozott elképzeléseik, szeretnék tudni, hogy ezek jók-e.
Éppen ezért a munkaadók felelőssége a Z generáció esetében, ahogy eddig is, megtanítani a fiatalokat az adott terület sajátosságaira, egy cég működésére. Megmutatni azt, hogy amellett, hogy jók a technológia által automatizált folyamatok, sokszor szükség van azokra elemekre, amik csak egy ember egyéni elgondolása alapján születnek meg. Nem szabad elutasítással állni a látszólagos magabiztosságuk előtt, fontos segíteni őket abban, hogy megértsék: ők is a létra alsó fokán kezdik, és lépegetnek feljebb, ahogy mindenki.