A főnöknek mond fel a munkavállaló és nem a pozíciónak, a feladatnak, a cégnek – tartja az elhíresült mondás. A vezetőnek, közvetlen felettesnek nagy mozgástere van, ha a munkavállalók felmondásának megakadályozásáról van szó. Vezetői kvalitásai így pedig a csapat hatékonyságára is jelentős hatással vannak. Miért a főnök a motiváció legfőbb forrása?
Néha azt gondoljuk, hogy a főnök az a szükséges rossz, aki a számonkérő szerepében elsősorban arra ösztökél, hogy igyekezzünk az erőfeszítéseinket minél meggyőzőbben feltüntetni, a lógásainkat pedig elfedni. Ennél azonban sokkal komplexebb szerepet tölt be a munkavállaló számára, aki sokszor a vezető személyisége alapján talál indokot a felmondásra vagy a maradásra.
Munkahely váltásnál szeretjük azt gondolni, hogy racionális döntést hozunk. Jobb fizetés, izgalmasabb feladat, nagyobb presztizsű vállalat, vagy éppen távolságban ideálisabb munkahely, rugalmasabb munkarend. Olyan szempontok, amik természetesen fontos szerepet játszanak – de nagyon sok esetben csak indokot jelentenek, ami mögé elbújunk.
Valójában minden állás mögött rengeteg pro és kontra érv áll, és felerősítjük azokat, amik amellett szólnak, amit valójában szeretnénk. Amit pedig szeretnénk, annak nagy részben a felettesünkhöz van köze. Mégpedig azért, mert a vezető tevékenysége sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a munkavégzésünket, mint gondoljuk. Nem csak arról van szó, hogy személyesen hogy jövünk ki, hanem a munkához való hozzáállás, a motiváció készsége mind éreztetik a hatásukat.
Éppen ezért a vezető tevékenysége jelentősen befolyásolja a munkavállaló hatékonyságát is. Ha a vezető jól motivál, megtalálja azokat a pontokat, ahol hatni tud az alkalmazottra, akkor sokkal jobb teljesítményt tud kihozni belőle. Nincs általános recept, a jó vezetői készség éppen azt jelenti, hogy az adott munkavállaló esetében kell rájönni, mi működik jól.
Egy jó vezető esetén a munkavállaló azt tudja érezni, hogy van fejlődési lehetősége, a feladatai új és új kihívást jelentenek. „A több pénz nem minden”, hangzik máris az érv, kicsivel magasabb fizetésért nem fog váltani, és elmenni egy olyan helyre, ahol tudja, elképzelhető, hogy rosszabbul fogja magát érezni. Ha megbecsülve érzi magát – és ez megint a vezető felelőssége -, akkor el tudja fogadni az eggyel alacsonyabb bért.
A vezetőnek jelentős szerepe van a csapaton belüli hangulat alakulásában, a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének lehetőségében, a munkavégzéshez való hozzáállásban, a motiváció alakulásában, és ezekkel együtt a munkavállaló munkahelyhez kapcsolódó közérzetének alakulásában. Márpedig az, hogy hogyan érezzük magunkat egy helyzetben, felülírja az objektivitást, így adott esetben nagyobb jelentősége van a maradás vagy felmondás dilemmájában, mint gondolnánk.
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor hiába érzi jól magát valaki a munkahelyen, a racionális érvek erősebbnek bizonyulnak. A vezető szerepének hangsúlyozásával arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy többször fordul elő azonban, hogy ezeket a racionális érveket a szubjektív érzéseinkhez igazítjuk.