A Z generáció toborzásának nehézségei kapcsán már sok szempontból megvizsgáltuk, hogy mi mindenben különbözik a legfiatalabb korosztály. Ezek a különbözőségek definiálják az egymáshoz való hozzáállásunkat, pedig talán érdemes lenne arra fókuszálni, mi az, ami nem változik. Melyek azok az értékek és attitűdök, amelyek alapján a Z generáció éppen olyan, mint a többiek?
A Z generáció kapcsán emlegetjük például, hogy olyan cégnél szeretne elhelyezkedni, amelynek értékeivel azonosulni tud, és értelmes feladatot szeretne végezni. Valójában ez éppúgy jellemző minden más generációra is, legfeljebb gazdasági szükségszerűségből szorítja háttérbe ezt az igényt.
Egyszerűbben fogalmazva, mindenki jobban érzi magát, ha izgalmas feladatot végezhet, aminek látja az értelmét, egy olyan cégben, ahol a hangoztatott értékek azonosak a sajátjával. Ha azonban nem teheti meg, hogy válasszon, akkor fog dolgozni olyan helyen is, ahol nem érzi jól magát – de kevésbé is lesz elégedett. Ráadásul ez utóbbi is jellemző lesz a Z generációra is, amint nem teheti meg, hogy tovább halogatja az elhelyezkedést.
A Z generáció számára ugyanúgy fontosak a személyes kapcsolatok a munka során, ahogy minden más korosztálynak. Ők is igénylik a közvetlen kommunikációt, annak lehetőségét, hogy tanuljanak azoktól, akik tapasztaltabbak náluk. Erre sokan azt mondják, a fiatalok nem állnak olyan „tisztelettel” a tudás előtt, mint az korábban volt jellemző. Holott ez is egy általános társadalmi változás megjelenése, ahol egyrészt nem fogadunk el mindent valakitől csak azért, mert a hierarchiában feljebb áll, másrészt pedig merünk ellenvetést megfogalmazni.
Abban is egyetért a Z generáció a többiekkel, hogy a járványidőszakban általánossá váló home office alapjaiban alakította át a munkavégzés rugalmassága iránti igényt. Mondhatjuk ugyan, hogy a fiatalok nem hajlandók elhelyezkedni olyan helyen, amely nem teszi lehetővé a távmunkát, de valójában minden generáció hozzáállásában megfigyelhető változás ezen a téren.
Az a tapasztalat, hogy máshogy is lehet, és mindazok az előnyök, amelyeket a rugalmasság jelent, a teljes munkaerőpiacon változást hoztak. A munkavállaló látja, hogy ugyanúgy képes ellátni a feladatát akkor is, ha közben otthon van, és végre el tud intézni néhány magánéletével kapcsolatos tennivalót is közben. Ezek után nehezen fogadja el, ha ennek lehetőségét megtagadják tőle.
Ez pedig komplex attitűd-beli változást hoz, átalakul a munkához való hozzáállás. A munkavállalóra egyre inkább jellemző, hogy nem a munka önmaga definiálásának alapja, hanem egy eszköz, amire szüksége van a mindennapi élete fenntartásához. Ezek a változások azonban általánosak, nem generáció-specifikusak. A különbség talán abban látható, hogy az átalakulás gyorsaságát segíti, ha a fiatal generáció már úgy lép színre, hogy ez az egyetlen hozzáállás, amit ismer.
Abban tehát, hogy mit tart fontosnak a munkában egy-egy jelentkező, nincsenek óriási különbségek az egyes generációkban. Inkább arról van szó, hogy más-más szemszögből kell megközelíteni ugyanazt, attól függően, hogy melyik generációhoz szeretnénk szólni. A Z generáció kevéssé hisz az ígéretekben, számára érdemes konkrét példákkal igazolni mindazt, amit állítunk, míg mondjuk az X vagy y generáció sokkal erősebben figyel az ismerősök tapasztalataira egy adott munkahellyel kapcsolatban.