A 4 napos munkahét az utóbbi évek egyre többször előkerülő témája volt. Voltak országok, ahol bevezették, ezek alapján már következtetések is vontak le a hatásairól, amelyek arra utaltak, hogy sok szempontból megfelelő koncepcióról van szó. A járványhelyzet most vajon teljesen háttérbe szorította ennek megvalósulását?
Én is írtam már arról, hogy a 4 napos munkahét csak bizonyos területeken opció, de persze azt sem jelenti, hogy egy adott cég csak 4 napon szolgáltatna egy héten – ahol folyamatos az ügyfélkapcsolat, ott megosztott hetekről is beszélhetünk, valakinek a péntek, valakinek a hétfő lenne a szabadnapja. Azok a cégek, akik bevezették, mind kedvező hatásról beszéltek: az alkalmazottak kiegyensúlyozottabbak, hiszen több idejük jut a pihenésre, és így hatékonyabbak is abban az időben, amikor benn tartózkodnak az irodában.
Aztán a járvány a home office térhódítását eredményezte, ami alapjaiban változtatta meg a munkavégzéshez való hozzáállásunkat. Sokkal szimpatikusabb lett a hibrid modell, amikor részben otthonról, részben az irodában dolgoznak az emberek. Úgy tűnt, ez is meghozza a várt kiegyensúlyozottságot, hiszen az otthoni munka szabadabb időbeosztást tesz lehetővé, megspórolja az ingázással töltött időt, amit szintén kedvezőnek éltek meg a munkavállalók.
Ugyanakkor az is kirajzolódni látszik sok helyen, hogy az emberek távmunkában sokkal többet dolgoznak, mint az irodában.
Még jobban megszűnik az az egyébként is eltűnőben lévő határvonal, amit a munka letevése, és a magánéletre való átfókuszálás jelent. Eddig legalább elhagytuk az irodát, és bár a telefonunkon láttuk az e-maileket, lehetett válaszolni, de már mással voltunk elfoglalva. Most otthon vagyunk munkaidőben, és otthon vagyunk utána is, és bár „munkaidőben” csak egy órára mentünk el ügyet intézni, este észrevétlenül három órával dolgozunk tovább.
A „kényelmes” home office tehát pont ellenkező hatást vált ki, mint amit a 4 napos munkahét megcélzott. Ez utóbbi ugyanis amellett érvelt, hogy a 3 szabadnap mellett kipihent alkalmazottak hatékonyabbak a munkában, kreatívabban, agilisebben dolgoznak. Mindemellett pedig a heti 3 szabadnap lehetőséget biztosít a társas kapcsolatok erősítésére, több szabadidős tevékenységre, amely során az emberek pénzt költenek, ezzel tehát a gazdaság működését is fellendítik. Sőt, odáig mentek, hogy a több együtt töltött időtől a születési ráta fellendülését is várták.
A Guardian cikkében több tanulmányt idéz, az egyik arról szól, hogy a brit munkavállalóknak, akik távmunkában végezték a feladatukat a járvány idején, 44%-uk többet dolgozik, mint korábban. Egy másik kutatás azt nézte meg, mennyi időt vannak bejelentkezve a cégük VPN hálózatára, és ez 8-9 óráról 11 órára növekedett.
A hosszabb munka azonban egyáltalán nem bizonyul hatékonynak, és ennek több oka is van. Az egyik, hogy a karantén idején a kisgyerekes családoknak folyamatos feladatot jelentett az otthon lévő gyermekekre fordítandó figyelem – a megosztott figyelem pedig sokkal kevésbé hatékony munkavégzést eredményez.
Miért vetettük el a 4 napos munkahét ötletét tehát? Talán éppen most kellene ezt még jobban priorizálni, amikor a munka ennyire belecsúszott az otthonokba. Most még nagyobb igény lenne arra, hogy legyen legalább 3 nap egy héten, amikor a munkavállalók nem a céges ügyekkel foglalkoznak. Te bevállalnád?