A címkézés nagyobb trend, mint valaha, és nagyon szeretjük a Z generációs fiatalokat is számtalan olyan tulajdonsággal ellátni, amelyek nem csak, hogy nem is feltétlen igazak, de az biztos, hogy nem érvényesek mindenkire. Így például nem igaz az sem, hogy minden fiatal job-hopper, sokkal inkább arról van szó, hogy ha talál egy jobb lehetőséget, akkor nem fél a váltástól úgy, mint sok őket megelőző generáció tette.
Megváltoztak a munkahely keresési szokások, a fiatalok nem az alapján választanak, hogy el tudnak-e képzelni 10-20 évet az adott cégnél: szívesen és könnyedén váltanak. De ez nem jelenti azt, hogy ne találnának vonzónak egy jó közösséget, fejlődési lehetőséggel és kihívásokkal, és mindenáron munkát akarnának váltani, ha találnak egy ilyen helyet. Az viszont látszik, hogy nem félnek a munkahely-váltástól sem.
Ennek oka lehet az is, hogy a 2008-as válság során nőttek fel, és saját szüleik munkahelyi tapasztalatán át látták, hogy nem létezik olyan, hogy biztos munkahely, nem jár bebetonozott biztonsággal a munkahelyi lojalitás. Így ők nem azt látják egy munkahely-váltásnál, hogy ott hagyom a biztosat a bizonytalanért, kevésbé félnek attól, hogy bár a mostani munkám sem olyan jó, mi lesz, ha az új hely még ennyire se válik be.
Törekvéseiket a címkézések tehát éppen félreértik, igenis fontos számukra a biztonság, a saját biztonságuk, és ezért bármikor készek lépni: magasabb fizetés, rangosabb pozíció, újfajta feladat, olyan tapasztalatok, amik mind előnyt jelentenek, ha majd nem saját döntés alapján keresnek új munkát, hanem erre kényszerülnek. Ha vonzóvá akarod tenni a vállalatod egy fiatal számára, akkor felejtsd el a címkéket. Nem az a fontos, hogy a legfrissebb trendeket kövesd, inkább legyél következetes mindabban, amit képviselsz.
Mindez pedig egy jelentős szemléletbeli váltást követel a cégektől: egyre fontosabb lesz, hogy a vezetők valóban vezessenek, ne csak kontrollt gyakoroljanak. Mit jelent ez? A hatékony munka megszervezését, a folyamatok kialakítását és folyamatos jobbá tételét, odafigyelést a munkavállalókra egyenként. Ki hol tart a cégen belül, és mire van szüksége? Kap-e elég feladatot, van-e lehetősége fejlődni? Valójában ezek lennének egy vezető valódi feladatai, felülről látni az egészet, kijelölni az irányokat, stabil pontokat adni az alkalmazottaknak, és látni őket egyenként, ismerni az igényeiket.
Nálunk itthon ez a szemlélet még eléggé gyerekcipőben jár, pedig nagyban elősegítheti egy vállalat sikerességét, hatékonyabbá teszi a munkavégzést, elégedettebbé az alkalmazottakat. Minden változás alulról indul, jó lenne, ha a címkéket elfeledve, a fiatalok munkahelyi rugalmassága egy olyan erő lenne, amely alakítja a hazai cégkultúrát.