A munka-boxok szimbolizálták a huszadik század közepének irodáját, az egylégterű terek uraltál a 2000-es évek munkakörnyezeteit. Most, hogy egyre több cég vezeti be a hibrid munkavégzést, senkinek nincs már saját asztala, hogyan fog átalakulni az irodák belső tere?
A részben otthonról, részben irodából végzett munka számos területen hoz változást, és ezek közé tartozik maga a munkavégzés helyszíne is. Míg korábban természetes volt, hogy mindenkinek megvan a saját asztala – ott voltak a kis személyes tárgyak, dekoráció – ez teljesen átalakul, ha ugyanazt az asztalt a különböző napokon mások használják.
Márpedig a hibrid munkavégzés egyik jelentős haszna a vállalkozások számára az a költség megtakarítási lehetőség, amit a kisebb irodahelyiségek fenntartása jelent. Ha egyszerre mindig csak kevesebben tartózkodnak benn, kisebb térre van szükség, ami kevesebbe kerül. Eltűnik azonban egy fontos szempont: a saját „zug” lehetősége az irodában.
Hiszen ha nem csak, hogy nem kizárólag én használom ezt az asztalt, de ráadásul én is minden egyes alkalommal más helyre ülök le, amikor benn tartózkodom, akkor az irodai térből eltűnik minden személyes. Az iroda neutrális térré válik, ahol csak a munkavégzéshez szükséges eszközök találhatók meg és vesznek körül nap közben.
Felértékelődik ezáltal maga a berendezés: az már önmagában otthonosságot, kellemes érzéseket kell keltsen, ha már a személyességgel nem tehetjük ismerőssé, kényelmessé a teret, ahol dolgozunk. Ezen felül olyan tereket kell kialakítani, amik a közös munkát, együtt gondolkodást inspirálják, hiszen épp ezen a tengelyen válik ketté a két térben folytatott munka: otthon végezzük el azokat a feladatokat, amiket egyedül csinálunk és elmélyülést igényelnek, az irodába megbeszélésekre, közös gondolkodásra járunk be.
Lakberendezők és bútortervezők nagyon konkrétan foglalkoznak a témával és alkotják meg a hibrid munkavégzés irodahelyiségeinek bútorait. Ennek egyik alapja a kör alakú asztal, legyen az nagyobb tárgyaló vagy kisebb dohányzóasztal. Ezt többen lehet körbeülni, mint egy szögletes asztalt, ezáltal hívogatóvá válik, valamint nincs asztalfő, az egyenlőséget sugallja. Még egy kutatás is szólt arról, hogy a szögletes tárgyalóasztal körül hozott döntések nagyobb arányban egy egyén akaratának érvényesülését hozták, míg a kör alakú asztal körül született döntések sokkal nagyobb arányban alapultak konszenzuson.
Egyre több az álló íróasztal, ami egyrészt választ ad az ülőmunka egészségkárosító hatásaira, másrészt szintén a mozgásban levést sugallja: egy asztalnál csak rövid ideig időzünk, már megyünk is tovább máshová, a csapathoz.
Ha tehát a személyes tér elvész a munkahelyről, a helyét átveszi a közösségi érzés, amit az együtt dolgozás, az együtt gondolkodás jelent. Az átalakuló munkavégzéshez tehát az irodát is alakítani kell, hogy megfeleljen azoknak az új elvárásoknak, amit a munkahellyel, mint hellyel szemben támasztanak a munkavállalók.