Európában sikerült megvalósítani azt a munka-magánélet egyensúlyt, amit az amerikai fiatalok is ideálisnak tartanak, és most ehhez szeretné igazítani a Z generáció az amerikai álmot. Többen jönnek át a karrierjük elején egy lazább évet tartani, aztán itt ragadnak, mert annyira megtetszik nekik a tempó.
Legalábbis erről szól a Business Insider nemrég megjelent cikke, aminek középpontjában a munka-magánélet egyensúly megteremtése áll. Arra hoz példákat, ahogy az amerikai munka-hozzáálláshoz szokott fiatalok az egyetem elvégzése után Európába jönnek egy lazább évre, és sokkal szimpatikusabbnak találják, ahogy mi, európaiak állunk a munkához.
Már tapintható trenddé vált az európai munkakultúrához való vonzódás a fiatalok körében, akik azt állítják: amit valójában az amerikai álom jelentett, azt mára Európában valósították meg.
Mindez valaha arról szólt, hogy ha tisztességesen dolgozol, akkor boldogulni tudsz, és közben éled az életed. Ma már az élet részére kevesebb fókusz jut, olyan társadalmilag elfogadott célok és elvárások állnak helyette a középpontban, mint a saját ingatlan vásárlása.
Ezzel szemben, az elmondások szerint, Európában sokkal nagyobb arányban tapasztalják a hosszú ebédek, 5-kor befejezett munka előnyeit, ahol még hosszabb szabadságra is van lehetőség elmenni. Azok az amerikai munkavállalók, akik megtették a váltás és Európába költöztek, életminőség-javulásról számolnak be.
Az ideális munka-magánélet egyensúly megteremtése fakad a kulturális szokásokból, és munkaadói oldalról is, az elvárások és körülmények ebből a szempontból általánosságban kedvezőbbek itt. Még azok között is, akik nem költöznek ide, van olyan, aki a kiégés szélén arról számolt be, hogy elkezdte az európai munkakultúrát tanulmányozni, hogy megoldást találjon a problémájára.
A cikkben idézett egyik megszólaló úgy fogalmazza meg, hogy Európában nem a munkáért élünk, ami számukra nagyon vonzó hozzáállás. Ezzel szemben mi mégis állandóan arról beszélünk, hogyan lehetne a túlterhelést csökkenteni, holott más nézőpontból a mi munkakultúránk lazának tűnik.
Érdekes megfigyelni, ahogy talán még soha nem volt ennyire a figyelem középpontjában a munkához való hozzáállásunk. Folyamatosan igyekszünk megfogalmazni, hogy mit vagyunk hajlandóak feláldozni a munkáért, mit fogadunk el és mi az, amiből viszont nem engedünk. Akár a hibrid munkavégzés, akár a 4 napos munkahét, vagy éppen az alkalmazotti státusz leváltása alternatív foglalkoztatási formákra mind abba az irányba mutat, hogy igyekszünk teljesen újradefiniálni a munka helyét a mindennapjainkban.