A hagyományos alkalmazotti foglalkoztatási struktúra sok különböző ok miatt sem a legideálisabb módja a munkavégzésnek. A munkavállalók igényeivel sincs összhangban, a munkaadók számára pedig létezik anyagilag kedvezőbb megoldás. A Z generáció is tehet ebbe az irányba egy lépést, ha ők vállalkozóként építik a karrierjüket.
A Z generáció legidősebb tagja is még csak 10 év körüli volt, amikor megjelent az első iPhone. Mire kamasz lett, már természetes volt, hogy a mobiltelefonokkal teljesen össze vagyunk kapcsolva egymással és az internettel is. Javában dominálta a közösségi média a kapcsolattartás módjait, ő pedig meg sem tapasztalta, hogy milyen ezek nélkül.
A szakértők szerint ez jelentősen befolyásolta a fiatal generáció kommunikációs készségeit, akik nehezebben boldogulnak a konfliktushelyzetek megoldásával és a kapcsolatépítés hagyományos módjaival. Ez szorongást és stresszt is okoz számukra, ahogy az a klímatudatos közbeszéd is, amiben felnőttek.
Tudatos, öntudatos, öntörvényű?
Amit viszont mindez eredményezett, az egy magas szintű tudatosság. Éppen ami miatt sok munkaadó panaszkodik a fiatal generációra és nehezen dolgozik vele együtt, az lehet az, ami kiváló vállalkozóvá teszi őket. Az a fajta céltudatosság, ami miatt nem tolerálják a sallangokat és felesleges köröket. A munkájukban is arra fókuszálnak, ami saját maguk számára építő – és ezt vállalkozóként lehet a legjobban megvalósítani.
Fontos látni, hogy ez nem kizárólag belőlük fakad, hanem eredménye annak a hangulatnak, amiben felnőnek. Folyamatosan arról beszélünk, hogy az egyén helyezze magát előtérbe, teremtsen munka-magánélet egyensúlyt. Törekszünk az egyenlőség és a transzparencia felé. A Z-nél idősebb generáció tagjai számára ezek felszabadító erejű gondolatok, amik segítenek visszatalálni fontos értékekhez.
A Z generáció viszont ebben nő fel, és maximálisan megvalósítja. Csak aztán amint megteszi, már panaszkodni kezdünk, hogy nem tudunk dolgozni vele. Itt a generációs különbség kifejezetten nagy, és nagy nyitottságot igényel megtalálni a közös hangot. Hogy nagyobbat-e, mint korábban, azt nem tudom.
Lojalitás: kihez?
Ebbe a szemléletmódba azonban nem illik bele a munkához való hagyományos hozzáállás. Nem várható el munkavállalói lojalitás egy olyan intézmény iránt, amelyik a másik irányban is ugyanúgy bármikor megválik tőle, a munkavállalótól, ha gazdasági érdeke azt diktálja, vagy épp olyan kerül vezető pozícióba, aki másként gondolkodik.
Ezen attitűd mellett talán nem kellene erőltetni az alkalmazotti munkaviszonyt, hiszen senki számára nem ideális. A vállalkozói státusz kiváló alternatívát jelent. A vállalkozó tudását és szakértelmét oda tudja tenni egy-egy projektre vagy akár hosszú távon is a cégnél egy adott részfeladatra. Ő sem csak arra az egy cégre számít jövedelemforrásként, és sokkal több irányítás van a kezében azzal kapcsolatban, hogy mennyit akar dolgozni és mennyi pénzt akar keresni. A cégek pedig nem támaszkodnak rá olyan mértékben, mint egy alkalmazottra, nem érinti őket olyan rosszul, ha a vállalkozó mondja vissza a munkát.
A Z generáció számára éppen ezért kiváló irány a vállalkozói munkavégzés. Érdekes kérdés, hogy ha valóban nagy számban elindulnak ebbe az irányba, az alakítja-e majd a cégek működési módját és munkavállalói struktúráját.