A foglalkoztatási struktúra jelentős átalakuláson megy keresztül. Egyre nagyobb az igény a munka és magánélet egyensúlyára, ami azt is jelenti: a munka csak egy eszközzé válik a mindennapi élet fenntartásának szolgálatában. Ez a változás jelentősen alakítja azt is, milyen attitűddel állunk a munkához, és mit várunk el tőle.
Ezzel párhuzamosan a gazdasági helyzet is változások igényét ébreszti fel. A cégeknek meg kell próbálniuk pénzt megtakarítani a foglalkoztatás szintjén is, de ez a bérek alacsonyan tartásával már nem valósítható meg. A munkavállalói hozzáállás változása, vagyis az, hogy gyorsan és könnyedén váltanak munkahelyet, jelentősen megnöveli a toborzásra fordítandó költségeket, ha továbbra is a hagyományos foglalkoztatási formákban gondolkodunk.
Mindeközben pedig küszöbön áll egy jelentős átalakulás a munkavégzés mikéntjében a mesterséges intelligencia technológiák gyors terjedésével. Egyre több feladat és munkakör automatizálható, ami azt jelenti: vagy kevesebb munkaerőre lesz szükség, vagy a fejlődés lehetősége nyílik meg, ahol többet, jobbat érünk el azzal, hogy a gépek és az emberi hozzáadott érték ötvözetével lépünk feljebb. Hogy ezt hogyan fogjuk tudni hatékonyan megvalósítani, az még számos kérdést vet fel.
Éppen ezért a cégek munkaerő-szervezésében most nagy szükség van a rugalmasságra és az alkalmazkodóképesség fejlesztésére. Nyitottan kell állni az alternatív lehetőségek előtt, ha fenn szeretnénk tartani a cég versenyképességét. Az a vállalat, amely gondolkodás nélkül ragaszkodik a hagyományos alkalmazotti struktúra fenntartásához, jelentős hátrányt szenvedhet.
Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
A hagyományos 9-től 5-ig munkavégzés egyre kevésbé fenntartható. A technológiai fejlődés nyújtotta lehetőség, vagyis, hogy bárhol és bármikor tudjuk végezni a munkánkat, felébresztette a rugalmasság iránti igényt a munkavállalókban. Ha a lehetőség adott, hogy sokkal könnyedebben, kényelmesebben összeegyeztessük a mindennapi élet teendőit a munkával, akkor a munkavállalók nehezen fogadják, ha ezt megtagadják tőlük.
Projekt alapú munkavégzés, szabadúszók, munkaerő kölcsönzés
A munkához való hozzáállás megváltozása magával hozta azt is, hogy egyre többen keresnek a hagyományostól eltérő típusú munkákat. Mindez a rugalmasság, a szabadság érzését adja, ráadásul a munkavállaló azt érezheti, hogy sokkal nagyobb kontroll kerül a kezébe a saját életével kapcsolatban.
Az élethelyzethez igazított munkavállalás így egyre gyakoribbá válik: diákok, akik a tanulmányaik mellett diákmunkában dolgoznak – rugalmasan, mindig annyit elvállalva, ami éppen belefér. Munkavállalók, akik maguk szeretnék szabályozni, mikor dolgoznak többet és mikor kevesebbet – szabadúszó vállalkozóvá válnak, vagy munkaerő kölcsönzőn keresztül keresnek annyi munkát, amennyit épp el akarnak végezni.
Technológiai fejlődés
A technológiai fejlődés munkavégzésre gyakorolt hatása rendkívül komplex. Az a tény, hogy bárhonnan és bármikor el tudjuk végezni a feladatainkat, először megnövelte az irodán kívül végzett munka mennyiségét: otthon befejezem, hogy ne maradjak el, ezt inkább majd otthon csinálom meg, nyugodtabb körülmények között. Mindez hatással volt arra, ahogy a munkavállalók az irodai környezetre tekintenek.
Ez a változás azt is eredményezte, hogy sokkal könnyebben bevonhatóvá váltak a külsős vállalkozók, projekt alapon dolgozók. Egyszerűbben rá tudtak csatlakozni a meglévő csapat munkájára, így a teljesítményük is eredményesebbé vált. A bárhonnan végezhető munka pedig rendkívüli módon kitágította a foglalkoztatási lehetőségeket: nem csak olyat lehet foglalkoztatni, aki bejárható távolságban lakik az irodától, hanem bárkit. Adminisztratív feladatokat egy virtuális asszisztens 200 km-ről is végezhet számomra.
Gazdasági szükségletek
Az alkalmazotti struktúra sajátja, hogy a munkavállalónak akkor is ki kell fizetni a napi 8 órás bért, ha a rábízott feladat valójában napi 2 óra munkát igényel tőle, vagy bizonyos értelemben szezonális – és bár időnként sok munka van, máskor nagyon kevés. Sokan azzal érvelnek, azért van szükség az alkalmazottra, mert tőle bármikor elvárhatom az azonnali feladatvégzést. De egyrészt belátható, hogy egy jól szervezett munkavégzés mellett ez alternatív formákban is jól megoldható, másrészt pedig kis utánaszámolással az is kiderül, mindez milyen mennyiségű plusz kiadást jelent.
Az alternatív foglalkoztatási formák segítségével jelentős mennyiségű pénzt takaríthatunk meg, miközben sokkal rugalmasabban tudjuk szervezni a feladatok elvégzését. Akkor foglalkoztatunk több embert, amikor több a feladat. Nem kell felvállalni a hagyományos „én gondoskodom a megélhetéséről” attitűdöt, amivel elkerülhetjük azt is, hogy azon bosszankodjunk, ezt nem hálálják meg.
Márpedig ha a munkavállalók könnyen továbbállnak egy jobb ajánlat esetén, akkor a toborzás költsége jelentősen növekszik. Mindez markánsan csökkenthető, ha munkaerő-kölcsönzésben gondolkodunk, amivel ráadásul a foglalkoztatás tényleges költsége is kedvezőbbé válik.
A hagyományos alkalmazotti munkavégzés természetesen nem számolható fel teljesen. Számos olyan pozíció van egy cégnél, ahol a feladatok elvégzése teljes embert kíván, és a cég alapos ismerete hozzásegít a jobb eredmények eléréséhez. Rengeteg olyan feladat van azonban, ahol hatalmas optimalizációs lehetőségeket rejt magában az alternatív foglalkoztatás. Rugalmasságra és alkalmazkodóképességre van szükség, hogy ezt a hasznunkra tudjuk fordítani.