Az egyre növekvő infláció, a nehéz gazdasági helyzet csökkenti a cégek kedvét a szakértő új munkaerő toborzására, sőt, sok helyen átszervezik a munkavégzést és elbocsátások is vannak. Ez pedig hatással van arra, hogy a home office iránti igényüket kifejező alkalmazottak mennyire tudják érvényesíteni az elvárásaikat.
Épp a napokban osztottam meg egy bejegyzést azzal kapcsolatban, vajon mi befolyásolja az ellentétes beszámolókat: bizonyos forrásokból azt halljuk, a munkavállalók megszokták a home office nyújtotta kényelmet és mivel működőképesnek bizonyult a távmunka, el is várják ennek biztosítását továbbra is. Máshol pedig az ellentétét hallani, van aki abban bízik, nem kényszerülnek többet ilyen helyzetbe.
Mi lehet a különbség oka? Valószínűleg több tényező egyszerre: a csapat minőségétől kezdve a munka jellegén át az egyes munkavállalók otthoni munkavégzésének körülményei mind hatással vannak arra, valaki szívesen dolgozik otthonról, vagy örül, ha az irodából teheti azt.
Az látszik, hogy van a munkavállalóknak egy jelentős köre, aki miután megtapasztalta a home office nyújtotta kényelmet, és látja, hogy tökéletesen tudja végezni a munkáját ebben a formában is, az ragaszkodik a home office lehetőségéhez a továbbiakban is. Ők azok, akik nem tértek vissza az irodába, amikor erre már lehetőség volt, de opcióként továbbra is lehetett otthonról dolgozni. És ők „el is várják” a munkaadójuktól, hogy biztosítsa a home office lehetőségét.
Ez hatással volt arra, ahogy a cégek az új munkaerőt magukhoz tudták csábítani, vagy a meglévőt megtartani: fel kellett ajánlaniuk a rugalmasságot, az otthoni munkavégzés lehetőségét. Nagy a verseny a jó szakemberekért, és az tudja megnyerni a munkát keresőket, akik azt kínálja nekik, amit elvárnak.
Még akkor is, ha a legtöbb esetben a vezetők nem szerették a home office-t: nagyon sok esetben nem tudtak alkalmazkodni a távolról vezetett csapat kihívásaihoz, a motiváció fenntartásához ilyen helyzetben, vagy éppen a megfelelő ellenőrzéshez. A vezetők nagyobb arányban szerették volna, ha a munkavégzés visszatér a hagyományos módjához.
A munkaerőhiány egy ideig a munkavállalók igényei érvényesítésének adott nagyobb lehetőséget, úgy tűnt, ahol ki szeretnék követelni, ott lesz erre lehetőségük a home office-t igénylőknek. Most azonban, amikor a gazdaság egyre nehezebb helyzetben van, és sok cég leáll a toborzással, nincsenek olyan jó pozícióban a munkavállalók. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy bizonyos területeken jelentősen visszaszorulhat a home office – hiába szeretnék a munkavállalók.
Érdekes kérdés, hogy milyen hatással lesz ez a munkavégzésre, a motivációra. Már többször írtam arról, az Y generáció azért tartja lustának a Z generációs fiatalokat (nagy általánosságban), mert előbbiek a gazdasági válság idején arra szocializálódtak: minden feladatot elvállalok, túlórázom, hagyom magam kizsigerelni, csak legyen munkám. Ez most mutatja meg a negatív hatásait, amikor egyre többen küzdenek a kiégés következményeivel.
Ugyanez a logika ismétlődhet most meg: adott munkavállalók egy csoportja, aki igényelné a home office nyújtotta szabadságot és rugalmasságot, tudja, hogy ebben a formában is kiválóan képes lenne ellátni a munkáját – ám a főnökei ezt nem teszik lehetővé, neki pedig nincs lehetősége váltani. Ez a fajta elégedetlenség csökkenti a motivációt, az elkötelezettséget. Érdemes tehát átgondolni, nem jobb-e vezetőként egy középutas megoldásban gondolkodni, akkor is engedni a munkavállalók igényeinek, ha megteheti, hogy nem teszi – hosszú távon kifizetődőbb lehet.
