A Z generáció tagjai egy olyan csoportot képviselnek, amely jelentősen újragondolta a munkához való hozzáállást. Megfordulni látszik a pozícióhoz kötött önbecsülés és a túlhajszoltságig végzett munka felmagasztalása. A fiatalok nem érzik úgy, és nem is tesznek úgy, mintha a munka állna a mindennapjaik középpontjában. Mindez azonban egy olyan munkakultúrában, amely a fenti hagyományokkal rendelkezik, nem arat osztatlan sikert – hiba lenne azonban, ha elkerülné a figyelmünket, hogy előbb-utóbb alkalmazkodnunk kell a fiatalok attitűdjéhez. Ilyen előzmények mellett milyen vezetők válhatnak majd a Z generáció tagjaiból?
